A Psilocybe mexicana nevű gomba ismerete a legféltettebben őrzött titkok közé tartozott. Az "isteni gombából" mézzel és kakaóval italt készítettek, s teonanakatl-nak, az istenek húsának nevezték.

A gombáról, illetve a belőle készített ital hatásáról először a már említett spanyol orvos, Hernandez írt. Azért fogyasztották (írja) a teonanakatl-t, hogy istenekkel tudjanak beszélni, illetve azt tartották róla, hogy az ital fiatalít, javítja a látást és erősíti a szerelmet. Arról is hírt adott, hogy vigyázatlan vagy inkább mértéktelen fogyasztása öngyilkossághoz vezet.

Nem is csoda, hogy a legtöbb indiánkunyhóban ma is megtalálható a gomba házi-oltára, s ha a javasember vagy a javasasszony az oltár előtt elégeti a csodálatos gombát, akkor a gőzöket belélegezve színes álmokat, többnyire vallásos tartalmú hallucinációkat lát. Ilyenkor Mária és más szentek jelennek meg előttük, s beszélnek is velük. Azt is tudták, hogy a víziók sötét helyiségben jelentkeznek. Noha a gombát mind a mai napig használták, használják, a titok megfejtése, csak 1955-ben sikerült, egy amatőr kutatónak…(!!!)

Egy amerikai bank alelnöke, Wasson és orvosnő felesége (egy protestáns hittérítő segítségével) részt vett egy szertartáson, ahol a szent gombát fogyasztották. Így írta le élményeit:

"A javasasszony, a csine, kétszeres adagot evett a gombából, halkan dúdolt maga elé, míg csak transzba nem esett. Én is ettem a gombából, s csakhamar különös világban találtam magamat. Hasztalanul küzdöttem a drog hatása ellen, hogy tárgyilagos megfigyelő maradhassak. Először színes geometrikus minták jelentek meg előttem, amelyek hamarosan architektikus formákat öltöttek. Ezután víziók következtek, melyek során csodálatos oszlopcsarnokokat, drágakővel díszített palotákat láttam, földöntúli ragyogásban. Csak, a mitológiából ismert lények vontatta, diadalkocsik tűntek fel, meseszerű pompában ragyogó tájakon. A lélek elvált testtől, a fantázia világában bolyongott, és ebben a fantasztikus világban a képek sokkal nagyobb hatással voltak rám és mélyebb benyomást tettek, mint a szokásos világban."

A szertartás után Wassonék kértek a gombából, magukkal vitték, és átadták egyik barátjuknak, a híres francia gombaszakértőnek, Heim professzornak. Ő azután tudományos rendszerességgel vizsgálta önmagán a gomba központi idegrendszerre kifejtett hatását. Tapasztalatairól érzékletesen számolt be naplójában:

"A mexikói hallucinogén gomba elfogyasztása után húsz perccel fénylő pontok, zöld, rózsaszín és piros pettyek jelennek meg, amikor lehunyom a szemem. Egy órával később írásom fekete tintája is pirosnak tűnik a papíron. Hőhullám önti el a testemet. Hőmérsékletem a szokásos 36,4 fok helyett 37,5 fok. Pulzusom szokottnál gyorsabban ver."

"Azután hideget érzek belül. Valósággal reszketek. Meleg palackra van szükségem. Nyájas érzéseim támadlak, beszédes leszek. Csiklandozó vidámságomat hangos tréfálkozással fejezem ki. Sokára veszem észre csak, hogy egyedül vagyok. Ettől megnyugszom."

"Ha becsukom a szemem, színes látomásaim kifejezettebbekké válnak, és szünet nélkül változnak, párhuzamosan futó szalagok, különböző formájú korongok. Ezek a formák pillanatok alatt eltűnnek, és átadják helyüket másfajta vízióknak. Tüneményes látvány jelenik meg előttem kékben, a közepe szem-formájú, mint némely lepke szárnyán a színes folt. Fölkel a nap. A való világ képe folyékonynak rémlik, és hullámzik, mint a tenger. Sehol egyetlen szilárd pont, minden mozog és átalakul. A tárgyak megkettőződnek, a könyveket is duplán látom. A szavak, amelyeket szögletes betűimmel szorosan egymás mellé írok, ugyancsak ziláltlak és zavarosnak látszanak."

"Szédülés fog el, és ami még nem volt, betűim valóággal kidomborodnak. Megfájdul a fejem. Támolygok, testem oldalra húz, inog a föld a talpam alatt."

"A belső hideg elmúlik. A felszínes melegérzés is megszűnik. Látásom ismét normális. Már csak egy kis fejfájás, egészen enyhe."

Egy pszichiáter 1962-ben így számol be élményeiről: "Oaxaca állam egyik kis falujában, Huaulta de Jimenez-ben találkoztam a csinével, aki színes álmot kínált eladásra. Amikor ráálltam az alkura, bekísért e sötét kunyhóba, melyet egyetlen kis olajmécses pislákoló lángja világított meg csupán. Erre egy kevés kopálgyantát vetett, úgyhogy a helyiséget csakhamar a kopálgyanta jellegzetes, kellemes illata töltötte be.

Ezután (megfelelő imák mormolása után) átadta a gombaadagomat. Lassan megettem, s bár íze kesernyés volt, mégsem volt kellemetlen. Lehunytam a szemem. Egy idő után a sötét háttér előtt színes (piros, kék, zöld, sárga) pontokat, vonalakat láttam felvillanni, mint egy szikrázó tűzijátékot. A csöndet idegen, ritmusos dallamok törték meg. Ugyanakkor hallottam, hogy a varázslónő vékony, halk, tiszta hangon hívja az isteneket és a szellemeket. Azután változott a fényjáték. A sötét háttér aranysárga lett, előtte fekete vonalakból szabálytalan, alaktalan ábrák rajzolódtak ki, melyek között aranysárga pettyek jelentek meg… Éreztem, hogy tagjaim elnehezülnek, pulzusom gyengül, szabálytalanná válik. Szájam kiszáradt, de nem éreztem szomjúságot... Ez a látomásokkal kevert, testi rosszulléttel kísért állapot kb. hat órán át tartott, majd álomtalan alvásba merültem."

Az ősi vallásos szertartások emlékét őrző gombából azonban csak akkor sikerült a hatóanyagot vegytiszta formában előállítani, amikor Heim professzor Párizs környékén nagy mennyiségben kezdte termeszteni ezt a gombafajtát, s kellő mennyiségben bocsátotta a svájci Sandoz gyógyszergyár vegyészei rendelkezésére. Végül 1958-ban Hoffman-nak, a már akkor világhírű kémikusnak sikerült izolálnia a gomba hatóanyagát, amelyet a gomba tudományos, rendszertani neve után pszilocibin-nek neveztek el.

Minthogy a rendelkezésére álló különböző leírásokból nem tudta a gomba hatását egyértelműen megítélni, ezért Hoffmann (mint írja) a kémiai kísérletek megkezdése előtt önkísérletet végzett.

Erről így számolt be az önkísérlet során készült jegyzőkönyvében:

"Körülbelül egy fél óra múlva a külvilág lassan idegen lett számomra. Minden mexikói jelleget öltött. Mivel hallottam már, hogy ez a mexikói eredetű gomba saját hazáját idézi fel az emberben, igyekeztem úgy szemlélni a körülöttem levő világot, mint normál körülmények között. Ez azonban minden törekvésem, minden akaratom ellenére eredménytelen maradt. Akár nyitott, akár csukott szemmel, indián motívumokat, színeket láttam. Amikor a kísérletnél jelenlevő orvos hozzám hajolt, hogy a vérnyomásomat megmérje, számomra úgy tűnt, hogy azték áldozópap, és egyáltalán nem lettem volna meglepve, ha elővett volna egy obszidián kést, hogy elvágja a torkomat. Az volt a furcsa, hogy a helyzetet komolynak éreztem, mégis derültem azon, hogy hogyan lett kollégám német arcából tipikus indián ábrázat. A kábulat a tetőpontját a bevétel után kb. másfél óra után érte el. Hirtelen mintegy rohamszerűen formájukat és színüket változtató absztrakt képek tömege vonult el előttem. Kb. hat óráig tartott ez az álomszerű állapot. Én azonban nem tudtam megmondani, hogy mennyi idő telt el összesen. Amikor véget ért, úgy értékeltem, mint egy biztonságos és szerencsés visszatérést az idegen világból.

A későbbi vizsgálatok az után kimutatták, hogy kis adag pszilocibin bevétele után 20-30 perc múlva kellemes, testi-lelki elernyedés következik be, de alig tapasztalhatók érzékcsalódások. Ha azonban az adag csak egy kicsit is nagyobb, akkor a lelki változások sokkal kifejezettebbek lesznek, tájékozatlanság térben és időben. Az éntudat kezd különválni a testtől, érzékcsalódások keletkeznek, és (ez keltette fel elsősorban a pszichiáterek érdeklődését) a múltból elfelejtettnek hitt emlékképek merülnek fel…

Már az indiánok teonanakatl fogyasztásáról készült régi leírások kiemelik azonban, hogy a kezdeti kellemes hangulatot követő ébredést a csömör érzete jellemzi.

Természetesen azt is vizsgálták a kutatók, hogy vajon tiltó rendelkezéseken kívül nem volt-e más oka is annak, hogy az índiók nem lettek a gomba rabjai. Sokan arra a következtetésre jutottak, hogy igen, volt más ok is. Az índiók az esős évszakban rendszeresen (de mértékkel) ettek a gombából ugyan, de a végletes és végzetes rászokástól megóvta őket az, hogy életmódjuk merőben más, mint a fehér embereké. Náluk a gomba vagy akár a többi hallucinogén anyag nem a mindennapok előli menekülés eszköze volt, hanem kizárólag a vallási kultuszé, illetve a gyógyításé. Sőt az indián papok, varázslók megfigyelhették, hogy a gomba fogyasztása genetikai ártalmakat is okozhat. Csakis ezzel magyarázhatjuk azt a tilalmat, hogy a termékeny korban levő házaspárok öt napnál rövidebb időközben nem fogyaszthatták a gombát…

Noha a pszilocibin a központi idegrendszer műkődélében fontos szerepet játszó ingerületátvivő anyaggal, a szerotonin-nal áll kémiailag közeli rokonságban, gyógyszertani hatásaiban mégis az LSD-hez hasonlít nagyon (hogy miért, azt később fogjuk megérteni) pupillatágulatot, hidegérzést, hőemelkedést, szapora pulzust okoz.

A pszilocibinnal végzett kémiai vizsgálatok vezettek végső fokon az LSD, s a vele (mind hatásukban, mind kémiai szerkezetükben) rokon egyéb szintetikus kémiai anyagok előállításához.